Legalábbis Navracsics Tibor szerint (index), aki ezzel védte a kötelezően kifüggesztendő nemzeti együttműködési nyilatkozatot. NT – úgy tudom – okos ember, ha pedig tényleg az, akkor ez az érvelés az aljasság minősített esete.
Mert, először is: ha a papír nem lehet veszélyes, akkor súlytalan. Minek is kellene kötelezővé tenni lényegtelen dolgok nyilvános kifüggesztését? „Kötelező ugyan, de csak formaság” – kísértetiesen emlékeztet a gondolatmenet a kései Kádár-korban oly gyakori érvekre, hogy miért is „kell” belépni a pártba. Megalázó. Gazsula. (Függesszed csak ki, pajtás – kacsint –, nem eszik olyan forrón a kását.)
Másodszor: az, hogy „egy papír nem lehet veszélyes” finoman szólva is ferdítés. Egy papír pontosan addig nem lehet veszélyes, amíg lehet olvasni a ráírtakat, de, ha úgy tetszik, rá sem kell hederíteni, vagy lehet papírhajót hajtogatni belőle, esetleg gombóccá gyűrve elhajítani. Abban a pillanatban, hogy egy papírt kötelező kifüggeszteni, az a papír igenis elkezd veszélyeket hordozni (csakúgy, mint azok a papírok, amiket olvasás után kötelező megsemmisíteni).
Végül: NT azt mondja, hogy a nyilatkozat minden magyar számára elfogadható értékrendet közvetít. Honnan tudja? Mivel vélhetően nem konzultált minden egyes magyar állampolgárral, a nyilatkozat általános elfogadhatóságát aligha vezethette le másból, mint abból, hogy akinek viszont esetleg mégsem elfogadható a nyilatkozat, az nem is magyar.
Helyben vagyunk.
